Egy késüzlet után rohantam péntek délután a Madison Avenue-n, amikor az egyik bank hatalmas üvegablakaiban látható több-tíz TV mindegyikén éppen egy Boeing 747-es szállt le egy viszonylag elhagyott kifutópályára. Megálltam pár percre, mint ahogy néhányan mellettem még az úton. Az Air Force One Ronald Reagan, volt amerikai elnök koporsóját szállította végső, kaliforniai nyughelyére.
Az egész ország már egy hete Reagan-lázban égett. Múlt szombaton halt meg az egy évtizede Alzheimer-kórban szenvedő egykori elnök, és Amerika nem búcsúztatott államfőt 1973, Lyndon B. Johnson óta. Minden híradás róla szólt. Pénteken, a temetés napján pedig az egyébként munkalázban égő ország szinte teljes gazdasága leállt. Nem csak a kormányhivatalok zártak be, hanem a tőzsde is, ami pedig még Karácsonykor is csak egy napot pihen! Bennem azonban ez az élőben közvetített és teljesen véletlenül elkapott leszállás hozta felszínre a gondolatokat: ki is volt Ronald Reagan?
Bevallom őszintén, nem sok mindent tudtam róla. Számomra ő volt az első amerikai elnök, akiről élőben, a mindennapi világ híreinek akaratlan követése folytán szereztem tudomást. Ő már az én életem és az én életem alatt alakuló világ része volt, nem csak egy hosszabb-rövidebb lap a történelem könyveiben.
Számomra Ronald Reagan egyértelműen pozitív személyiség volt. Akkoriban még a korom és Magyarország politikai berendezkedése folytán sem igen foglalkoztam azzal, hogy az illető republikánus vagy demokrata. Nem volt lehetőségem azért utálni valakit, mert a másik oldalon áll. Büszke vagyok arra, hogy oly sok embertől és a divattól eltérően ma sem ez alapján értékelek senkit. Szomorú volt látni, hogy értelmes emberek csak azért nyilatkoztak negatívan az elhunyt elnökről, mert ők éppen demokratának tartják magukat. Persze ezt a hozzáállást már volt 14 évem megszokni Magyarországon is…
Nem lehet tizenkevés évesen objektív képet alkotni a világról, de Reagan nekem az az amerikai elnök volt, aki legalábbis végig regnált az alatt az évtized alatt, amelyben a Magyarország sorsát is meghatározó poszt-kommunista demokratikus változások békésen lezajlottak Kelet-Európában. Hogy ebben neki mekkora része volt, azt nekem nem tisztem megállapítani, nem is lennék képes rá. De ő volt az elnök akkoriban, és nekem ezért ő mindig is pozitív személyiség lesz.
A pénteki sajtó átolvasása segített kissé helyretenni a gondolatokat. Megtudtam, hogy Ronald Reagan tényleg hatalmas szerepet játszott az egykori szovjet tömb felszabadításában. Megtudtam azt is, hogy ugyanazok a neokonzervatív tanácsadók, akik a világ mai politikáját sajnos nagyon is befolyásolják – Richard Perle, Paul Wolfowitz, Donald Rumsfeld – „totalitarianizmus”, „nukleáris dominancia”, „erőpolitika” manapság igencsak ismerős jelszavaival próbálták a nyolcvanas éveket más irányba terelni. Ő nem engedett. Hol lenne a világ ma, ha engedett volna? Hová tart a világ ma, amikor más ezt megteszi?
Reagan ettől függetlenül egy számomra ultrakonzervatív egyéniség volt. Lehet, hogy mai fejemmel, amikor már szélesebb skálán igyekszem az egyes politikai személyiségeket vagy tetteket megítélni, már igencsak veszítene népszerűségemből több világnézetével és gondolatával, például az abortusz minden formája ellen hevesen és kérlelhetetlenül vívott harcával.
Amerikában persze mindig is a legfontosabb kérdés a gazdaság, elnökeiket is jobbára ennek tükrében ítélik meg. Ezzel kapcsolatban pedig a mai napig nem sikerült demokratáknak és republikánusoknak egyetértésre jutniuk Ronald Reagant illetően. Tény, hogy az USA 1982 és 1990 között a II. Világháború utáni történetének harmadik (akkor még csak második) leghosszabb gazdasági fellendülését élte. „Amerika Reggele (Morning in America)”, ahogy itt az 1983-84-es időszakot hívják. Azonban abban, hogy ez mennyire volt köszönhető az elnök erős kínálati politikájának, vagy a hetvenes évek végi kiugróan magas infláció letörését már korábban megkezdő Paul Volcker Fed elnöknek, esetleg a gazdasági adatok terén nagyon alacsony bázist jelentő hetvenes évek végének, már nem tudnak nemhogy a politikusok, de a kutatók sem megegyezni.
Aztán, amikor már nagyon messze jártam gondolataimban Ronald Reagan megítélését illetően, átnéztem a szimpla haláleseteket az újságban. Nem tévedtem volna ide, ha a volt elnökön kívül a világ nem csütörtökön vesztette volna el Ray Charlest is. Így azonban kéretlenül átfutottam ezt az oldalt. A szemem véletlenül tévedt a híres személyiségeknek kijáró negyedoldalas cikkekről a néhány soros családi kegyeletnyilvánításokra. Itt akadtam rá Posner, Charles és Simon, Salmon között Reagan, Ronaldra is egy egyszerű hasáb közepén. Ez világosította meg számomra egyértelműen, ki volt Ronald Reagan valójában: egy ember a sok közül.
I know in my heart that man is good. That what is right will always eventually triumph. And there’s purpose and worth to each and every life.
Tudom a szívemben, hogy az ember jó. Hogy ami helyes, az végül mindig győzni fog. És hogy minden egyes életnek célja és értéke van.
Ronald Reagan, 1911-2004
Érdekes képek helyi újságokból, az aktuális halálhírek között szépen sorban, névsor szerint Ronald Reagan, egykori Amerikai elnök. Ilyen sem gyakran látni.
Fotó: Arckép – Wikipedia; Újságkivágások – saját.