Először meglepődtem, hogy mit keresnek New York utcáin benzinszállító teherautók ilyen nagy számban. És a város közepén, lakóházak között. Aztán a szomszédomban lévő boltban láttam egy stílusában leginkább a nyolcvanas évek magyar reklámjaira emlékeztető feliratot: „A gáz egy KIROBBANÓ üzlet – használj olajat” felirattal. A kirobbanó nem csak nagy betűkkel írva, hanem egy jó képességű általános iskolás szintjén, kézzel rajzolt tűzzel és lángokkal kiegészítve. Kétséget sem hagyva afelől, hogy készítője nem az üzleti lehetőségekre akarta felhívni a figyelmet. Aztán rájöttem, hogy miről is van szó.
Érdekességek
Ha beintesz, lelőnek! – Vezetési kultúra Amerikában
Sokan mondják, hogy az amerikaiak nem tudnak vezetni. Ebben lehet valami. De az itteni vezetési kultúra nézhető másik szemüvegen keresztül is.
Olyan, mint oktatás errefelé nincs. Találni egy-két autósiskolát, de fehér holló az, aki ott tanul vezetni. Államonként eltérő életkorban, 15-16 évesen(!) az életkor elérésén kívül minden egyéb teendő nélkül kaphatsz ún. tanuló engedélyt. Ez abból áll, hogy ha egy jogosítvánnyal rendelkező felnőtt is ül a kocsiban, akkor nyugodtan vezethetsz, néhány kisebb megkötéssel.
Ebből következik, hogy az amerikai gyerekek többsége 14 év 364 naposan már majd megőrül, hogy másnap kocsiba ülhessen, és apuka mellett tanuljon meg vezetni. Ebből persze egyben az is következik, hogy általában apuka vagy anyuka tanít vezetni, a saját hibáit vagy éppen fortélyait kontroll nélkül továbbörökítve a következő nemzedékre.
Ha beintesz, lelőnek! – Vezetési kultúra Amerikában részletei…
Amerikai reggeli
Megfigyelted már, hogy az amerikai filmekben ha vacsoráznak, akkor általában a háttérben még szikrázóan süt a nap? Ugyanez a francia vagy olasz filmekben: romantikus, gyertyafényes vacsora a csillagos ég alatt.
Ez talán részben dramaturgiai fogás a forgatókönyvírók részéről, de semmiképp sem véletlen. Az amerikaiak ugyanis általában sokkal korábban vacsoráznak, mint Nyugat-Európában, amiben szerintem inkább a magyarokra hasonlítanak. Értsd ezt: egy hagyományos amerikai vacsora este 6 vagy legkésőbb 7 körül kezdődik, míg pl. Olaszországban vagy Spanyolországban általában 9-kor vagy 10-kor. Persze a modern életforma erre is hatással van, és aki egy irodában dolgozik, az egy átlagos munkanapon az USA-ban sem ül asztalhoz 7 vagy 8 előtt. De ugye a forgatókönyvírókat nem a száraz mindennapok, hanem a romantikus, idilli képek érdeklik.
A világ legdrágább hamburgerei
Daniel Boulud, a híres francia származású, New York-i séf 2001-ben alkotta meg akkoriban 27 dollárért kínált, db burger nevű hamburgerét, és ezzel elindította az extravagáns, értelmetlenül drága hamburgerek divatját Amerikában. Ezt az ételt a mai napig meg lehet kóstolni DB Bistro Moderne éttermében, most 32 dollárba (kb. 6400 Ft) kerül.
Mi is az a hamburger?
Itthon nálunk a hamburger egyet jelent a gyorséttermi láncok vagy az utcai büfék nem éppen minőségi, hús-zsömle-zöldség szendvicsével. Gyorsétel, ami lehet jobb vagy rosszabb, de az ember semmiképp sem a terített asztal mellett képzeli el. Bár mai formájának szülőhazájában, az Egyesült Államokban[1] szintén se szeri se száma a hamburgert árusító gyorséttermeknek, ott azért ennél kifinomultabb variációban is létezik ez az étel.
Házszámok Amerikában
Amerikában a házak számozása is tartogat érdekességet. Ha valaki figyel a részletekre, a filmekben a kertvárosi házak falán gyakran láthat három- négyezres házszámokat is, de a tízezres nagyságrend sem ritka. Persze a gyanútlan Európai (én legalábbis mindenképpen) arra gondol, hogy ez nagy ország, itt hosszúak az utcák.
Ez részben igaz is, de a házszámok ilyen mértékű növekedésére nem ez a magyarázat. Itt ugyanis nem a telkenkénti számozás a megszokott, hanem általában az utca kezdetétől való távolságot jelölik a számokkal, sokszor minden keresztutcánál egy-egy százast vagy ezrest ugorva. Manhattanben például tudod, hogy az utcák (ezek kelet-nyugati irányúak) minden nagyobb sugárútnál (ezek meg észak-dél irányban futnak) új százasnál indulnak. Az én házszámom, a 440 tehát a negyedik nagyobb kereszteződés után található az utca kezdetétől számítva.
Amerikai pénzek és az apró
Amerikában maguk a pénzegységek, vagyis amivel fizetünk a boltban készpénz formájában, annyira a társadalom részévé váltak, hogy ha ezen valaki megpróbálna változtatni, akkor az gyakorlatilag az amerikai létforma esküdt ellenségének lenne tekinthető.
A rendszer bevezetéséhez képest mára jócskán elértéktelenedett dollár és kistestvére, a cent így még mindig ugyanazokban a címletekben és formákban szerepel, mint jónéhány évtizeddel ezelőtt. Azonban, amint mondtam, ezen változtatni nem lehet. Megpróbálták ugyan, hogy a nemzetközi arányokat és a könnyebb kezelhetőséget szem előtt tartva fém egydollárost vezessenek be, ám ez nem is felháborodást váltott ki, az amerikaiak egyszerűen nem fogadták el. Az egydolláros az papírpénz (Dollar Bill), így hiába érvényes fizetőeszköz ma ez is és fémtársa is, ez utóbbit használva elég furcsán néznek rád minden üzletben, és gyakorlatilag kizárólag az automaták visszajárójaként találkozhatsz vele.
Minden centes címlet fémpénz, és az említett fém egydolláros kivételével minden dollárcímletű pénz papír. Az egydollárosig pedig még nevük is van e pénzeknek, amelyek közül sok hivatalosnak is számít.
Borravaló
Orosz barátom mosolygott elégedetten:
– Imádom ezt az országot. Itt egy húszast csúsztatok a kidobó zsebébe, ott egy tízest a pincérnek, és rögtön van hely, rögtön nem kell sorba állni.
Igen, neki könnyű, ő ezt otthon is megszokta. De ugye nem ez az, ami Amerikáról először eszünkbe jut? Pedig ez az igazság. Persze azt el kell ismerni, hogy hivatali korrupció Oroszországgal ellentétben nemigen van.
Bizony errefelé jól nyúlj a zsebedbe, amikor valamit ki akarsz fizetni. Még a magyar szokásokon nevelkedett fejemnek is nehéz, a mai napig, amikor a borravalóra kerül a sor. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy mit csinál itt valaki egy olyan országból, ahol maximum az aprót szokták otthagyni.
Amerikai kresz
A Kresz az mindenhol Kresz. Még ha máshogy hívják is. Bár van néhány különbség Amerika és Európa között a közlekedési szabályokat illetően, ezek inkább viccesek mint lényegre törőek. Aki otthon tud vezetni, az itt is megállja a helyét, és fordítva.
Vannak azért csemegék…
Gyalogoslét
Még Nyugat-Európa legkulturáltabb részeiben is rém az autós a gyalogos számára ahhoz képest, ami itt történik Amerikában. A gyalogosok olyan szentek, és olyan védelemben részesülnek, hogy komoly tervezés, ügyes, kiszámított mozdulatok és hidegvér szükségeltetik, ha el akarod üttetni magad.