A kis postahivatalban hosszan kígyózik a sor. Az emberek türelmesen várják, hogy az ablaknál sorra kerüljenek. Van, aki nagyobb csomagot fog a kezében, le is teszi a földre mert nem bírja. Valaki más csak két levelet szeretne feladni. Egy kislány az anyukájával születésnapi jókívánságot küldene a Nagymamának. Nagyon izgul, fontos neki hogy időben odaérjen a levél. Ahány ember, annyiféle küldemény. De egy közös van bennük. Mindenki azért jött, hogy elintézzen valamit. Mindenkinek nagyon fontos, amiért éppen itt van.
A hivatalon látszik, a világnak ezen a táján nem dúskálnak az anyagi javakban. Talán nyolcvan éves is lehet az épület, majd’ 7 méteres belmagassággal, óriás fakeretes ablakokkal. A fehér falakon megült az évek pora, a halvány szürke szín kopottság érzetét kelti a várakozóban. Az ablakok alatt öreg, motoros radiátorok fújják a meleget, nehezen fűtve be a hatalmas helyiséget.