Szőnyeg

Rendeltem egy szőnyeget a múlt héten. Meg is érkezett egyik nap, amíg én dolgoztam. Otthon a kaputelefonra ragasztva egy cédula fogadott. A szállítócég tájékoztatott, hogy ugyan megpróbálták kézbesíteni a küldeményt, de nem voltam itthon. Az alján beikszelve: „A küldeményt a következő helyen hagytuk:”, majd kézzel odaírva a cipőjavító címe a szomszéd házban.

A suszter már zárva volt, így még szőnyeg nélküli szobában kellett álomra hajtanom a fejemet. Reggel megkönnyebbüléssel tapasztaltam, hogy a cipészek olyanok, mint a mosónők. Korán kelnek. Nem kell hétvégi vagy egyéb különleges műveletekkel keserítenem az ő vagy az én életemet. Bekukkantva a cipőboltba és meglátva a cipészt az elmaradhatatlan drapp köpenyben és a vastagkeretes szemüvegben, fölmutattam neki a Fedexes cédulát:

– Ezt találtam tegnap az ajtómon. Ha minden igaz, itt hagytak egy szőnyeget nekem.

– Az ott. – mutatott a szakadt cipőhegyek között egy láthatóan összetekert szőnyeg alakú csomagra a mester.

– Ah! Köszönöm. – és ugyan még kicsit várakozóan álltam ott, de a cipész már kalapált is egy lábbelit, jelezve, hogy befejezte a kommunikációt. Ezért megkérdeztem: – Nem kell valamit aláírnom, nincs szüksége erre a papírra…?

– Engem csak megkérdeztek – tárta szét a kezét ártatlanul –, hogy itt hagyhatják-e ezt a csomagot. Én meg megengedtem nekik. – és kalapált tovább.

A szőnyeg azóta is a lakásom dísze.

Tanulság: A történet az embertelen Amerikában, a lélek nélküli világváros közepén, Manhattanban játszódott. És játszódik nap mint nap. Magyarországon vajon melyik stádiumban tűnt volna el a szőnyeg vagy bármi? A cipész vitte volna haza vagy netán a kedves szomszéd, megtalálva a cédulát vette volna át később elfelejtve továbbadni? Vagy, talán még addig sem jutott volna el?! Azt hiszem, nem. A szállítócég emberei, tudván hogy a többszáz dollár értékű küldeményeket sem kell aláírni pusztán az emberi bizalomra alapozva, már régen kiskereskedést nyitottak volna…

Olvasd el ezeket az amerikai történeteket is!

2 thoughts on “Szőnyeg”

  1. Egy hölgyismerősömtől, aki Geortiában élt, hallottam a következő történetet.
    Egy ékszerüzletben vásárolt egy pár arany fülbevalót. Csak otthon tűnt fel neki, hogy a fülbevaló kapcsa nem túl biztonságos, de azért másnap felvette. Este, amikor haza tért, észrevette, hogy hiányzik az egyik fülbevalőja. Következő nap vissza ment az üzletbe és elpanaszolta a dolgot, mire az eladó megvizsgálta a megmaradt darabot és belátta, hogy a kapocs valóban nem biztonságos, szó nélkül kicserélte azt egy másik pár fülbevalóra.
    Hát ez is egy tipikus amerikai történet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.