Valamikor a nyolcvanas évek közepén délelőtt tízig nem lehetett alkoholt vásárolni Magyarországon. Vagy nem tíz volt? Nem tudom. Igaz, szomorú volt nézni a rengeteg magatehetetlen és keserű embert az utcán, mind megvonva a reggeli boldogságuktól, de koromnál fogva ezek még alkoholmentes évek voltak az életemben, így a korlátozás nem érintett különösebben. Nem hiszem, hogy sokat épült tőle a társadalom persze.
Ugyanekkor a Szovjetunióban is hasonló korlátozás volt érvényben az alkohol értékesítésére. Hogy pontosan miből állt, nem tudom. Annyit tudok, hogy az emberek kölnit ittak. Valószínűleg az a társadalom sem épült jobban ettől.
Manapság az észak-európai országokban csak korlátozottan, drágán, állami monopóliumok üzleteiben lehet alkoholt vásárolni. A finnek nemzetközi vizeken vagy a kontinensen lévő országokban rákontráznak minden, az alkohol romboló hatásáról szóló híradásra. Építik a társadalmat.
Amerikában a húszas években több, mint egy évtizedig volt érvényben a teljes alkoholtilalom. Eredmény? Tönkrement jóravaló családok, akik sörfőzőt vagy egyéb ördögi létesítményeket üzemeltettek korábban. Al Capone és egyáltalán a maffia irgalmatlan mértékű meggazdagodása. Pozitív, nem? (És állítólag Las Vegas. Mert a történelmet elemezve úgy tűnik, hogy a tilalom megszűnte után a magának más helyet keresni kénytelen maffia-pénz, és az E. Hoover által a gazdasági válság hatásainak enyhítésére beindított közmunka-programok egyik legnagyobbika, a sivatagba életet teremtő Hoover-gát építése együtt járultak hozzá e ma már fogalommá vált város létrejöttéhez, és hogy az legyen, ami.)
És mi van ma errefelé?
Alkoholt csak külön erre a célra létesített üzletekben lehet árulni. Élelmiszerboltban általában csak könnyű italok, úgymint sör vagy a manapság népszerű alkoholos limonádék kaphatók, de minden más, beleértve a bort is, csak szigorúan korlátozottan és külön üzletben értékesíthető. Ennek a helyzetnek egyetlene előnye, hogy az alkoholboltokban irgalmatlan választékkal találkozhatunk. Nemcsak lehetetlen olyan italmárkát választani a koktélos könyvből, amit a sarki üzletben ne találnék meg legalább háromféle méretben. A kisvárosi üzletben is minden további nélkül és általánosan kapható pl. Unikum vagy Tokaji Aszú. Ez utóbbi New Yorkban már puttony- és évjárat szerint sem meglepetés, több tíz-féle egyéb magyar bor kíséretében.
A szabályozás államonként eltérő. Nekem New Englandhez volt szerencsém. Connecticutban, ahol egy évet sikerült az életemből élnem, este nyolc után vagy vasárnap semmilyen körülmények között sem lehet alkoholt vásárolni. Nyolc óra egy perckor, ha egy pohár sörre szomjazol is várnod kell másnapig, vagy hétfőig ha nincs szerencséd és szombat van.
New York állam, mint általánosan, ebben is liberálisabb. Itt este sokszor éjfélig nyitva vannak az alkoholboltok. Vasárnap is kinyithatnak, ha helyette biztosítanak egy napot a héten, amikor bezárnak. Persze a boltosok nem hülyék, és a szerdát vagy valami ivás szempontjából hasonlóan jelentéktelen napot azonnal elcserélik a jövedelmezőbb vasárnappal. Igaz, az állam és egyház teljes függetlenségét bizonyítandó, vasárnap dél előtt nem lehet alkoholt árulni. Az a templom ideje!
Persze mindezek alól kivételek a vendéglátóhelyek. Azokra tudtommal időbeli korlátozás nem vonatkozik. Egy bárban akár az éjszaka közepén is részegre ihatod magad. Éttermekben is nyugodtan fogyaszthatsz alkoholt, köztük sokszor többszáz féle borból választva, ami nélkül persze nem is jelentene igazi kulináris élményt a világ gasztronómiai fővárosában egy étkezés. Gyorséttermekben, cukrászdákban, önkiszolgálókban viszont még a sör is tiltott. Közterületen pedig még csak gondolni se merj az alkoholra!
Persze kérdés az is, hogy ha egyáltalán, akkor ki férhet hozzá az italhoz. A 21 éves korhatárt olyan komolyan veszik itt, hogy alkoholboltnak a közelébe se merj tévedni, ha ennél fiatalabb vagy, a bárokat pedig messziről kerüld el még ősz hajjal is, ha nincs nálad a korodat hitelesen bizonyító igazolvány. Be sem mehetsz, akár innál, akár nem.
Most, az Iraki háború idején, ha nem is vicc, de afféle keser-édes bölcsesség terjed. Milyen kegyesen is bánik ez a nemzet a fiaival! Az életedet vagy egészségedet áldozhatod a hazáért már tizennyolc évesen (ez a korhatár a hadseregbe való felvételhez), de amikor a harctársaid vagy fél lábad elvesztése miatt átélt kínt enyhítenéd a kocsmában, sajnos a kólán vagy a shake-en kívül nem sok mindenre számíthatsz…
Képek: Wikipedia