Valamikor a nyolcvanas évek közepén délelőtt tízig nem lehetett alkoholt vásárolni Magyarországon. Vagy nem tíz volt? Nem tudom. Igaz, szomorú volt nézni a rengeteg magatehetetlen és keserű embert az utcán, mind megvonva a reggeli boldogságuktól, de koromnál fogva ezek még alkoholmentes évek voltak az életemben, így a korlátozás nem érintett különösebben. Nem hiszem, hogy sokat épült tőle a társadalom persze.
Ugyanekkor a Szovjetunióban is hasonló korlátozás volt érvényben az alkohol értékesítésére. Hogy pontosan miből állt, nem tudom. Annyit tudok, hogy az emberek kölnit ittak. Valószínűleg az a társadalom sem épült jobban ettől.
Manapság az észak-európai országokban csak korlátozottan, drágán, állami monopóliumok üzleteiben lehet alkoholt vásárolni. A finnek nemzetközi vizeken vagy a kontinensen lévő országokban rákontráznak minden, az alkohol romboló hatásáról szóló híradásra. Építik a társadalmat.
Amerikában a húszas években több, mint egy évtizedig volt érvényben a teljes alkoholtilalom. Eredmény? Tönkrement jóravaló családok, akik sörfőzőt vagy egyéb ördögi létesítményeket üzemeltettek korábban. Al Capone és egyáltalán a maffia irgalmatlan mértékű meggazdagodása. Pozitív, nem? (És állítólag Las Vegas. Mert a történelmet elemezve úgy tűnik, hogy a tilalom megszűnte után a magának más helyet keresni kénytelen maffia-pénz, és az E. Hoover által a gazdasági válság hatásainak enyhítésére beindított közmunka-programok egyik legnagyobbika, a sivatagba életet teremtő Hoover-gát építése együtt járultak hozzá e ma már fogalommá vált város létrejöttéhez, és hogy az legyen, ami.)
És mi van ma errefelé?