Foci

Megvettem életem első focicipőjét. Azt a tüskéstalpú fajtát, amit stoplisnak is hívnak. Persze nem önmagában a tény jelentős. Azt hiszem, ha nem vasárnap koradélután vásároltam volna a cipőt, akkor talán velem együtt többezren vettek volna még focicipőt a világban. Azonban amikor itt vasárnap délután van, akkor Európában már, Ázsiában pedig még alszanak az emberek. Dél-Amerikában pedig imádkoznak.

Életem első focicipőjét azért vettem meg, mert rendszeresen focizom. Életemben először, huszonkilenc év után. Abban az országban, amiről mindent gondoltam, csak azt nem, hogy focizni fogok.

Aztán elkezdtem gondolkozni. Miért van az, hogy Amerikában (és ezalatt most értsd szigorúan az Amerikai Egyesült Államokat) a foci, a klasszikus, nem kap nagy szerepet?
Több dologra jöttem rá. Egyrészt arra, hogy nem fogok rájönni semmire, nem fogom ezt a kérdést megoldani.

Másrészt arra, hogy talán ennek is hasonló okai vannak, mint minden más, a világtól való különbözőséget leginkább önmaguk számára bizonygató és minden áron megtartani akaró amerikai különcségnek. Ahogy például a teljesen idejétmúlt, és nem csak a nemzetközi tudományos együttműködés világához alkalmazkodni képtelen, de a modern technika előtt is derékba törő mértékegység-rendszernek.

Arra is rájöttem persze, hogy az előbb leírtak, de még inkább a le nem írtak, nagyrészt paranoid képzelgések, és nem is szabad komolyan venni őket. Miért kellene a világnak bonyolultabbnak lennie, mint amitől még gond nélkül eldöcög? Miért kellene minden mögött rejtettebb és titokzatosabb szándékot keresni, ha oly egyszerű képlettel is megoldható majdnem minden feladat? Miért lenne szó politikai célú népbutításról ott, ahol amúgy is a pénz az úr?

Mert ugyan hogyan lehetne eladni egy sportágat, amikor annak komolyabb művelői mind-mind más országban leledzenek, azoknak az amerikaiaknak, akik általában már a külföld szóra is összerezzennek?

Vagy mennyivel kevesebb nézőt, és így bevételt hozna a Baseball kupa, ha mondjuk USA bajnokságnak, és nem Világkupának neveznék? De persze valószínűleg a nemzeti öntudat is csökkenne, ha következésképp azt a világkupát nem mindig az Amerikai Egyesült Államok valamely csapata nyerné. Hiszen lenne más is az indulók között…

De nincs baj. A kelet-európai Szocializmusban is voltak választások, a Kommunista Párt embere meg a Kommunista Párt embere között lehetett választani, így biztosan mindig a hazai csapat nyert. Aztán jött az élet, a még nagyobb úr, és most már nincs egyeduralkodó Kommunista Párt.

A kocsiban ülve, áthaladva az országon, lehet látni az élet kezét dolgozni ebben a témában. Dél-amerikai bevándorlók milliói rúgják a bőrt a porban, más sportágat nem ismerve. Előbb utóbb lesznek annyian, és fognak annyi pénzt csinálni, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni a sportágat, amelytől a vérük folyik. És akkor Amerika focizni fog…

Olvasd el ezeket az amerikai történeteket is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük