broadway

Broadway

Végre megyek a Broadwayre! A musicaleket ugyan alig-alig szívlelem, de ezt már csak a híre miatt is ki kell próbálni!

Az átlagosan száz dolláros jegyárakat úgy lehet kijátszani, hogy az ember délután háromkor beáll a TKTS (JGYK) Time Squaeren található bódéja előtti sorba. Itt árulják az aznapra megmaradt jegyeket. Szerencse kérdése ez a játék, és persze a türelemé a mínusz tíz vagy éppen plusz harmincöt fokos időben. Nem nagyon válogathatsz ha végre sorra kerülsz, de féláron akár a legfelkapottabb darabokra is bejuthatsz, és a pénz az pénz!

A Broadway egy hosszú utca végig a Manhattan félszigeten. Egy Algonquin indián-csapás (akkori neve szerint Wiechquaekeck ösvény) futott végig pontosan ezen a vonalon évszázadokkal ezelőtt, ezt megőrzendő lett ez az utca az egyetlen, a négyzetrácsba bele nem illő hosszabb útvonal. Persze jellege a városrészekkel együtt változik, és botorság lenne azt hinni, hogy teljes hosszában színházakkal van teleszórva. Az ún. Színházi Negyed, ahol a hagyományos „Broadway” intézmények találhatók, a Times Square közelében, kb. a 40. és az 50. utca között fekszik.

A színházak egytől egyig magántulajdonban vannak. Ebben az országban a kultúra nem állami hatáskör, néhány kivételtől eltekintve minden kulturális feladatot szolgáló intézmény (múzeumok, szabadidőközpontok, hangversenytermek) a magántulajdon valamely, ha nem is klasszikus formájában működnek. Egy utcában ugyanaz a színház sokszor többször is szerepel: egymás melletti épületek ugyanazzal a névvel, csak más-más darabot játszva.

Nekünk a Majestic sikerült aznap, az Operaház Fantomjával. Lassan a pesszimizmus hírnöke lesz belőlem, amit nem akarok, és igazán nagyszerű ez az ország bizonyos tekintetben, de ez az élmény, … lehangoló volt!

Gyerekkorom nagyszerű emléke, az igen nagybecsű debreceni Víg Mozi villant be rögtön. Ez persze így keveseknek mond bármit is, de legyen egy múlt század húszas-harmincas éveiben épült, a neobarokk és az Art Deco között már akkor is elveszett és csak a megrögzött lokálpatrióták által szépnek mondott épület. Az ötvenes-hatvanas években felújították, hogy beszerelhessék az ipari kultúrát és haladást hirdető üveg-alumínium-neon lámpákat meg ablakkereteket, mert ugye már csak azok hiányoztak belőle. Aztán semmi. Nemhogy felújítás, takarító sem igen járt sem erre, sem arra. A székek is hasonlóak a két épületben. Kényelemben mint minden nyolcvanas évekbeli mozi. Hátközépig. Ez már ismerős, ugye?! Az a jó kis Csillagok Háborúja Sport Csokival, Traubival és lányokkal a korcsolyapályáról… És ugyan gyerekkori élményeim már halványulnak a részleteket illetően, de gyanítom, hogy arrafelé télen még volt ruhatár.

Itt nincs. Végigülöd a darabot egy hátközépig érő, kemény fatáblájú széken. Kezednek lábadnak nincs hely, ahogy leülsz, úgy maradsz. Öledben a pulóvered szépen összehajtva, még abban szeretnél hazamenni. Kezedben a kabátod, rajta a táskád. Melletted a kövér tízéves srác most éli a saját nyolcvanas éveit. Játszik a drágám a mobiltelefonjával. Nekem még csak kvarcjáték jutott… Lehet, hogy többet művelődik abból, mint a nyálra és horrorra kihegyezett aktuális darabból, de azért apuka jól fejbevágja: tudja a gyerek a helyét!

A társulat, hát, az is hagy kívánnivalót maga után! A fantom maga kiváló. Jól énekel és jó színész, de itt vége is. A többiek, sajnos, nem hozzák a katarzist. A darab sem. De a Broadway nem katarzisról szól, jövök rá hamarosan. A Broadway pénzről szól.

Azóta voltam többször színházban. A kép árnyaltabb, és nem szeretném a világ egyik kulturális fővárosát a sárba tiporva hagyni, így fölsegítem onnan:

A Broadway egy pénzgyár a legutálatosabb világhírű musicalek futószalagon való termelésével. De a város tele kisebb-nagyobb színházzal, koncertteremmel, kiállítóteremmel, múzeummal. Évi 11 millió néző gazdagítja a Broadway producereket (jobbára A. L. Webber vagy Disney darabok), de 4 millióan fordulnak meg az Off-Broadway darabokon is (200 fős színházak, általában nem zenés darabok), és nagy az érdeklődés az ún. Off-off-Broadway előadások iránt is (én voltam nem nagyobb mint 20 fős teremben, ötödmagammal a nézőtéren). Színházi élmény szerezhető mindenhol. Nem csak a mérhetetlenül gazdag választéknak köszönhető, hogy szinte mindenki talál számára katartikus élményt jelentő produkciót, hanem az egyébként elítélendő privátgazdasági háttérnek is. Itt, ebben a New Yorknak nevezett hatalmas üzemben a magángazdaság kitermeli és megfizeti az igényes kultúrát is, ami ennek köszönhetően igencsak a valós igényekhez, és nem egy-két jól helyezkedő vagy nagyhangú színészke-rendezőcske, egyéb művészke torz világképéhez igazodik.

A nagyérdeműnek már csak választani kell tudnia.

Kép: sxc.hu

broadway

Olvasd el ezeket az amerikai történeteket is!

2 thoughts on “Broadway”

  1. Kedves Balázs!. Itt szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a HARLEM c. fejezet nem olvasható. Talán a “részletei” után hiányzó jobbra nyíl miatt?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.