Egyik szombat délután, még a kötelezően elvégzendő turistafeladatok között két lakótársammal útba ejtettük a Central Parkot. Az útikönyv által leírt sétát bejárva rácsodálkozhattunk e hatalmas erdőre, amely hihetetlenül szervesen épül be az egyébként százméteres magasságban élő város szívébe. A park már puszta méreteivel is lenyűgöző, de az embert magával ragadja az élet is, ami itt zajlik. A new yorkiak nyáron hétvégi kikapcsolódásként napozni, sportolni, sétálni járnak ide, télen pedig szánkópályává alakulnak a dombok, sífutótereppé az utak. Mókusok, madarak laknak itt, Manhattan e számukra fennmaradt szigetén.
Central Park-béli Sétánk során egy hatalmas, füves terület körül vezetett el az utunk. Leginkább egy gigászi focipályára hasonlított, valami rejtélyes oknál fogva alacsony kerítéssel körülkerítve, ám mégis tele pihenő emberekkel. Megtalálva a kerítésen nyitott kaput, erre vágtuk le az utat, a gondtalan napfürdőt vevő városlakók között. A park füve olyan kellemesen zöld és vonzó volt, hogy a késő nyári napsütésben a cipőknek nem volt lábunkon maradása.
Ahogy így gyalogoltunk át a perzsaszőnyegek puhaságával vetekedő füvön, és közeledtünk a lekerített terület másik oldalához, egyszer csak azt vettük észre, hogy emberek nagy csoportja fekszik a füvön, beszélget, kártyázik. Néhányan álldogálnak, kisebb csoportokba verődve beszélgetnek. Az egész Central Park tele volt pihenő városlakókkal, de valahogy ők különböztek tőlük. Láthatóan jól ismerték egymást, majd’ százuk alkotta közösség töltötte együtt sugárzó jó kedvben a park e távolabb eső részén a hétvégét.
Ahogy közeledtünk feltűnt, hogy a férfiak nagy részén kapedli (ismertebb gúnynevén: sábeszdekli)1, láthatóan egytől egyig vallásos zsidók. Olyan jókedvvel és természetességgel ültek ott, hogy az embernek kedve lett volna csatlakozni, ha nem tartja vissza, hogy láthatóan egy jól összeszokott, valószínűleg vallási közösségről van szó. A kíváncsiság azonban nem tágított mellőlünk: kik ők? Mit csinálnak itt? A vidámság és a hatalmas embertömeg másokban is felszínre hozta az érdeklődő természetet, a helyiek oda is mentek, hogy megkérdezzék:
– Ne haragudjatok, ez valami privát parti?
– Nem, ez nem parti.
– Akkor megkérdezhetem, hogy mit csináltok itt?
– Hát persze! Szombat van!
A kép a Central Parkban készült, azonban nem az ebben a cikkben leírt napon.